Visszaemlekezés: A falunap regen es most
Hetven eve meg más volt a falunap. Az egesz utca kijott az unnepre, meg a szomszed falvakbol is jottek az emberek. Az asszonyok mar napokkal elotte sütottek, fozttek, a ferfiak felszereltek a nagy satrat a fotéren. Nem volt hangszoro, nem volt vilagitas, csak a gyertyak fénye es az ének, ami az egész falut betoltötte.
Ma sokkal tobben vagyunk, a program is gazdagabb, de valahogy hianyzik az a meleg összetartozas-erzés, amit gyerekkoromban ereztünk. Akkor mindenki ismerte egymast, tudta, ki hol lakik, ki minek a mestere. A szomszed neni beköszont, a gyerekek együtt jatszottak az utcan esti sotetedésig.
Remelem, hogy a mai fiatalok is megtalaljak ezt az összetartozast. A falunap nem csak egy ünnep, hanem emlekeztetés arra, hogy mi, matraderecskéiek, egyutt vagyunk erosek. Mindig is azok voltunk, es mindig is azok leszünk.
A matraderecskei kert titkai
Harminc eve muvelem ugyanazt a kertet. Megtanultam, mikor kell vetni, mikor kell ontözni, es mikor kell elengedni, amit a termeszet döntenek el. Az apam mondta: a kert nem sietet. Ha türelemmel vagy hozza, meghajtja a fejét és adja, amit ker.
Matraderecske földje jo fold. A hegy laban más a levego, más a nedvesseg. Nem véletlenul teremnek itt olyan jo paprikak és paradicsomok. A szomszéd bácsi, Pista, minden evben nyert a faluvásáron a hagymájával. Azt mondta, a titka, hogy beszel a novenyekhez. En eleinte nevettem rajta, de most mar en is beszelek.
Aki meg nem proba ki a kozossegi kertet a Virag utcan, annak ajanlom: iratkozzon be idén. Nem csak a zoldséget kapja meg, hanem jo tarsasagot, tanácsokat es azokat a csendes pillanatokat, amikor az ember az ujjai kozott erzi a foldet, es minden feszültség elmúlik.
Emlekek az 1970-es evekbol
Sokan nem is tudjak, hogy a mi utcankban egykor kovacs is dolgozott. Az a jellegzetes kalapálás, az izzó vasat ero ütes hangja minden reggel felkeltett. Horváth bacsi volt a neve, es olyan eroit volt, mint a ferfiak könyvekben. De szelid ember volt, soha nem emelte fel a hangját.
Az 1970-es evekben Matraderecske sokkal elevenebb volt, mint most. Volt bolt, volt kocsma, volt egy kis patika, ahol az orvos hetente ketszer rendelt. A gyerekek az utcan jatszottak, a kerekepar volt a legfontosabb kozlekedesí eszköz, es mindenki tudta, ki hol lakik, ki minek a mestere a faluban.
Nem sirom vissza azokat az idoket, mert tudom, hogy sok minden jobb lett azota. De szeretem felidezni oket, mert abban a faluban tanultam meg, mi az, hogy kozosseg. Remelem, hogy az unokáim is megismerik ezt az erzést, bar talán mas formában.